Zsenge csalánt kell szedni, annak csak a hajtását, azaz a legfelső 5-6 levélkéjét használjuk fel az ételhez, a többit összekötve ki lehet akasztani sötét, szellős helyen száradni, isteni tisztító hatású teát lehet főzni belőle, én magam fodormentával szoktam keverni, csodás nyári ital.
De visszatérve a leveshez illetve a főzelékhez.
Jó sok csalánt kell szedni, úgy egy kosárral, kb úgy kell vele számolni, hogy annyira esik össze, mint a spenót. Fokhagymával bolondított vajon, sóval borssal illik megfuttatni a hajtásokat, aztán fel is lehet engedni, ha picit összeesett, majd behabarni vagy rántani, ki hogy szeretni.
Innentől kezdve már csak a fantázia szab határt, én dúsítottam már erdeigombával és spárgával a levest, a főzeléket (amit jómagam tejszínnel habarok) pedig tisztítókúraként eszem, ami nem jelent mást, minthogy aznap nem veszek mást magamhoz, csak azt.
Szinte érezni, ahogy az ember ereiben buzog a vér, ahogy belülről csíp a csalán.
